Ne legyenek illúzióink: a politikának elválaszthatatlan része a hatalmi harc és a szavazatokért folyó küzdelem. Hiába kompetens valaki és van meg benne a szándék, hogy a köz javát szolgálja, ha nem tud hatalomra kerülni, akkor cselekedni sem tud. Másoknak vérében vannak a hatalmi játszmák, de nem az vezérli őket, hogy jó kormányzói legyenek a rájuk bízott területnek. Jó vezető, nagy király, utókor által is értékelt politikus abból lesz, aki egyszerre ért a hatalom megszerzéséhez-megtartásához, és lelkiismeretesen, hozzáértéssel végzi feladatát, vagyis a kormányzást.

Mind hatalomra, mind lelkiismeretre  szüksége van tehát annak aki jó vezető akar lenni. A két dolog azonban sajnos némileg ellentmond egymásnak: minél több energiát emészt fel a hatalom megszerzése, annál kevesebb jut a lelkiismeretes kormányzásra. Ma Magyarországon még ennél is rosszabb a helyzet: a hatalmi csatározás gyakorlatilag elnyom minden mást a politikában, és ennek következtében az el is vesztette társadalmi hitelét. Így még ha lenne is olyan politika erő, amelyik megfelelő elképzelésekkel és programmal rendelkezne az ország fellendítésére, egyrészt felőrlődik a politikai harcokban, másrészt reformjaihoz nem kapna társadalmi támogatást. Mi a megoldás? Talán az, ha egy rövid időre kiiktatjuk a politikát, és a szakmára bízzuk az irányítást.

Ez valójában nem más, mint egy rövid távú manőver, tűzszünet a politikai erők részéről, amelyben a feladatot és felelősséget áthárítják valamilyen külső szereplőre vagy szereplőkre: közgazdászokra, szociológusokra és jogászokra. Ez több szempontból is működőképes:

• A szakmai vezetés anélkül teheti a dolgát, hogy hatalmi harcokban kellene részt vennie, mégis megkapja a szükséges politikai támogatást (pl többségi támogatás az országgyűlésben)
• Új, politikán kívüli szereplőként hitelesek, és szélesebb társadalmi támogatást is kaphatnak a valószínűleg sokakat fájdalmasan érintő, de a gazdasági helyzet súlyosságát tekintve létfontosságú intézkedésekhez
• A politikai erőknek kevésbé kell tartaniuk attól, hogy belebuknak a feladatba, vagy népszerűtlenné válnak annak végrehajtása során, és attól sem - hogy ha sikeres lesz a kilábalás - hogy egy másik politikai erő aratja le a babérokat, így kisebb kockázattal támogathatják a szakértő vezetést.
• Bár a politikai erők az átmeneti időszak lezárultával előbb-utóbb visszaveszik a hatalmat (hiszen, mint fent szó volt róla, ez a természetük része), mégis ez az időszak - amikor a lelkiismeretes kormányzás fontosabb, mint a hatalmi harc - hozzájárulhat a légkör tisztulásához és a politikai kultúra fejlődéséhez az országban.

Tehát mind a politikának, mind az országnak előnyös lehet, ha a jelenlegi nagy bajban szakmai vezetés venné át az irányítást. Gyurcsány lemondásával most kézzelfoghatóvá vált ez a lehetőség. Csak arra kell nagyon figyelni, hogy az valóban szakmai és politikailag kellően független legyen, és ne valójában a hatalmi harc egy újabb fordulójának legyünk szemtanúi...