...ez itt a kérdés, ami napjainkban, egy incidensektől nem mentes március 15-e után aktuális. Tehát vajon elérhetjük-e tüntetéssel, utcai demonstrációval vagy a polgári engedetlenség más formáival, hogy a dolgok jobb irányt vegyenek?

Addig világos, hogy egy alapvetően demokratikus berendezkedésű államban az erőszakmentes polgári engedetlenség és a nyilvános demonstráció elfogadható eszköz a hatalmi tényezők és a közvélemény befolyásolására. De vajon hatékony eszköz-e? Tehetünk-e mást vagy többet, hogy a szerintünk kedvező irányba tereljük a döntéshozókat, illetve rákényszerítsük őket arra, hogy saját gyarapodásuk helyett legjobb tudásuk szerint a közösség egészének érdekben cselekedjenek?

Én azt mondom, hogy tüntetni itt és most lehet, de nem érdemes. Miért? Mert a polgári engedetlenség általában valamilyen hatalmon kívüli csoport kísérlete az érdekérvényesítésre: arra képes, hogy valamilyen konkrét célok érdekében nyomást gyakoroljon a hatalmi tényezőkre, de nem tud részévé válni annak, és nem képes a hatalmi viszonyok és annak prioritásainak megváltoztatására. A tüntetők ugyanis – pont azért, mert az utcán demonstrálnak – olyan érdekérvényesítési tevékenységet folytatnak, ami nem része a társadalomra befolyással bíró tényezők – politikai szereplők, cégek, szakértői körök – normális folyamatainak. Egyszerűbben: pont azért, mert a protestálás az irodán kívül történik, csak közvetett módon képes arra hatással lenni, hogy mi folyik odabent.

Sokkal hatékonyabb, ha odabent törekszik valaki változást elérni. Ahogy a régi politikai bölcsesség tartja, belülről kell bomlasztani a rendszert. Esetünkre alkalmazva: belülről kell újjáépíteni a rendszert. Az utcáról ezt nem lehet megtenni. Vagy másképpen, mi vagyunk a rendszer, és nekünk kell újjáépíteni. Mindenkinek ott, a saját portáján, ahol valóban van befolyása, nem az utcán, ahol nincs. A ránk bízott munkát és feladatokat becsülettel és felelősségteljesen végezzük el. Keressük azt, hogy hogyan működhetnének jobban a dolgok, és kezdeményezzük az újítást a főnökünknél, vagy a beosztottainknál. Merünk felszólalni és cselekedni, ha problémát, hiányosságot, morálisan elfogadhatatlant látunk. Amikor döntünk – akár arról, hogy mi melyik polcon legyen a boltban, akár milliárdos beruházásról – AKKOR kell érvényesítenünk a nekünk fontos értékeket – az épülő, egészséges közösség érdekét.

TI mit gondoltok erről?