Bajnai szerint programja "a józan ész parancsa és a felelősség programja. Nincs világnézete, nincs pártállása, ahogy a válságnak sincs." A miniszterelnökjelölt az MSZP kongresszusán jellemezte ezekkel a szavakkal válságkezelő programját, kihangsúlyozva, hogy az se nem bal-, se nem jobboldali, és arra kérte pártjának tagjait, a programot ne tekintsék sajátjuknak, de támogassák. Kitért arra, hogy a szolidarítás jegyében komolyan gondolja, hogy a megszorítást a saját portáján kezdi - utalva a hirhedt pártfinanszírozási és a képviselők költségtérítésére vonatkozó törvényekre, melyeket kiemelt fontossággal fog kezelni. Zárásként pedig azzal a hatásos és szimpatikus kijelentéssel búcsúzott, hogy ő kapus (Bajnai az Építők színeiben Budapest I/B osztályban futballozik), aki nem cselezni, hanem védeni fog.
Mindez jól hangzik, és azzal kecsegtet, hogy talán mégis megfelelő szakmai kezekbe kerül az ország. Feltéve, ha a megkapja a megfelelő politikai támogatást. Bajnai üzletember, akit saját bevallása szerint nem a népszerűség vagy a politikai hatalom, hanem pusztán a menedzseri értelmben vett siker, vagyis a sikeresen megoldott üzleti probléma érdekel. Bár ez hidegen hangzik, és hiányolja az ember belőle az építő küldetéstudatot, mégis sokkal szerencsésebb mint ha politikai ambíciók vezérelnék.
Egy probléma azért van. Valójában nincs meg a politikai függetlenség. Kevésbé cinikus pillanatainkban, amikor elhisszük, hogy Gyurcsán Ferencet valóban küldetéstudat vezérelte, akkor levonhatjuk a következtetést, hogy a politikai játék nálunk mindent üt: akkora árat kell fizetni a hatalom megszerzéséért - támogatók szerzése a párton belül, harc a szavazatokért a pártok között -, hogy végül többet árt a politikus mint amennyit segíthet a hatalommal a kezében. Hiába tehát a megfelelő hozzáállás, pusztán az a tény, hogy Bajnai egy olyan párt jelöltje, amelyik egy év múlva választásokat akar nyerni, óvatosságra kell intsen minket.
