A családi pótlék a 15 évesnél idősebb gyerekek esetén oktatási támogatássá változna a kormány egyik új javaslata szerint, amelyet csak akkor folyosítanák a családnak, ha a gyerek eleget tesz a tankötelezettségének.
Az elképzelés nem új, a FIDESZ kormány alatt hasonló rendszer volt érvényben: a családi pótlékot az iskoláztatási támogatás váltotta fel amikor a gyerek tankötelessé vált. Miközben rengeteg vita van akörül, hogy meddig és hogyan van értelme a tankötelezettségnek, milyen módon kellene támogatni a gyerekeket vállaló családokat, továbbá milyen ellenőrzőrendszer szükséges a támogatás iskolalátogatáshoz való kötéséhez, és működni fog-e a gyakorlatban, maga az alapelv helyes.
Arról van szó ugyanis, hogy egy kapcsolat akkor egészséges, ha kölcsönösségen alapul: akkor működik, ha mindkét fél ad, és mindkét fél kap. Ez a "csere" biztosítja a pszichológiai, gazdasági motivációt mindkét oldalon, ettől lesz stabil a kapcsolat. Nincs ez másképp a polgár és az állam közti kapcsolatban sem: az egyén joggal várja el a közösség, vagyis az állam támogatását időről időre (ezért is élünk közösségben), az állam viszont joggal várja el az egyéntől, hogy építő tagjai legyen a társadalomnak. Ha mindehhez hozzávesszük a hosszú távú tervezést, akkor világos, hogy az állam szempontjából egészséges elképzelés, hogy a felnövő generáció (jelenlegi erőforrások terhére történő) támogatásáért cserébe elvárja, hogy azok produktív, építő tagjai legyenek majd a társadalomnak, aminek előfeltétele a megfelelő iskolázottság és szakképzettség. (Az egyén pedig elvárhatja, hogy cserébe a jövőbeli problémái esetén is számíthasson majd az államra.) Hogy a gyakorlatban ez hogyan valósul majd meg, az egy másik kérdés - ha nem működik a szabályozás, talán mást is meg kell hozzá változtatni...
Ez talán egy lépés. Mit tennétek TI a magyar csodáért?
